2025. június 29-én a Monorierdői Református Templomban, vasárnapi istentisztelet keretében búcsúztattuk el ünnepélyesen bölcsődénk első évfolyamának óvodába fölvett gyermekeit. Helyénvaló, hogy amikor egy szakasz lezáródik az ő kis életükben – még ha oly rövid időszakról is beszélünk – azt mérföldkőként ünnepeljük, s adjunk hálát érte.

Mert valóban mérföldkő ez, de hisszük, hogy rövidsége ellenére ez az egy év egész életüket meghatározó hatással bír. A kisgyermeknevelők, a bölcsőde légköre, az ott őket ért hatások, impulzusok elkísérik őket tudat alatt életük végéig. Sőt – ezért csináljuk! – azon túl is.

A rendhagyó istentiszteleten a 23. zsoltár alapján hirdette Lénárt Tibor, a gyülekezet lelkipásztora Isten Igéjét a Jó Pásztorról, akinek mi legelőjének népe, a kezére bízott nyáj vagyunk. Legelőről legelőre vándorlunk életünk során. Füves legelők, csendes vizek tájai váltakoznak, néha a halál árnyéka is ránk borul, de Isten ott is velünk van, Ő vezet bennünket.

Lezárul egy-egy szakasz, elhagyunk egy-egy legelőt, kilépünk egy-egy intézményből, közösségből, s megyünk tovább a következőre, ahogy ezek a gyerekek mennek tovább bölcsiből oviba. De nem fejeződik be ma igazából a lényeg: a „legeltetés”. Az eszközök megváltoznak, a bölcsis nénik helyett óvónénik veszik körül őket, de Isten gondviselése állandó, Ő kíséri őket tovább. A Bárányka csoportból elmennek ugyan, de megmaradnak bárányoknak, egész életük Isten házában, Isten kezében történik.

És imádkozunk is ezért, hogy így vezesse őket Isten Jézus Krisztusig, a jó pásztorig, hogy egyszer majd megismerjék Őt igazán, és tudatosan az Ő kezébe tegyék életüket. Annak, aki addig is vezette őket. 

Az igehirdetés és imádság után Lukács Éva bölcsődevezető köszöntötte a gyermekeket, szüleiket és a gyülekezet tagjait, majd a bölcsőde munkatársai felé fejezte ki köszönetét a gyülekezet nevében a lelkipásztor fáradhatatlan, nagy felelősséggel járó szolgálatukért.